2017. július 6., csütörtök

Fórizs Krisztián - Az emlékek roncstelepe / Az út

Ahogy a vízen sikló vonat
és az örömükben daloló fák. 
Imádták a záporokat,
na meg ha jó a lélekidom ár. 

Eme gőzös azonban tovább szaladt
hiszen én se itt akartam eltévedni.
Magamban kényelmesebb lett volna
egyszerűen csak elégetni.

A bőröndöm persze teli volt
amit még a hattyúk is megmosolyogtak.
Minden a vonattal együtt zakatolt
és ahogy közeledtünk, egyre többen motyogtak.

Lassan láthatóvá váltak a zuhanó hegyek.
Egyre csak jobban akartam rohanni. 
Tárt kapukkal várt az emlékek roncstelepe
ahol mindannyian megtanultunk zuhanni.


A kép forrása: www.pexels.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése