Tudok a könnyeidről.
Tudok a démonjaidról.
Szörnyek vagyunk.
Túl sokat érzünk.
Rettegünk attól, hogy nem fognak minket viszont szeretni. Nehezen bízunk meg az emberekben, hiszen ennyi csalódás után már sokkal nehezebb elfogadni, ha valaki végigsimítja az arcod úgy, hogy közben nem tart kést a háta mögött. Igen, ez mind nehéz. Nehéz beszélni a problémáinkról, makacsok vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy mindent elbírunk egyedül. Szeretjük az egyedüllétet, és akár a magánnyal is megbarátkozunk.
A kép forrása: https://9gag.com
A mosolyunkat rejtegetjük. Borzalmasan őszinték vagyunk, és ezért gyakran megbántunk olyanokat, akik fontosak számunkra. Bonyolultak vagyunk, bonyolult élettel, bonyolult érzelmekkel, bonyolult lélekkel és szívvel. Gyakran félreértenek és azonosítanak minket az önsajnálattal vagy a depresszióval éppen, pedig csak többet érzünk a kelleténél. Először túl érzékenynek neveznek, aztán érzéketlenné tesznek mit sem törődve a következményekkel, amiért mindig rosszul választunk társat. Fájdalmat okoznak, és maradunk. Mi ilyenek vagyunk. A szívnek fájnia kell.
"Ha azt akarod, hogy ne törjék össze a szíved, csinálj úgy, mintha nem lenne."
Azonban mi, ha kócos vagy is gyönyörűnek látunk. Mindenünket odaadjuk érted. Időt és energiát fordítunk rád, ami a legdrágább kincse a magunkfajta szörnyeknek. Mérnöki pontossággal csókolunk és ölelünk. Szégyen vagy nem szégyen, mi ócska szörnyek tudunk a legjobban szeretni.
A kép forrása: https://hu.pinterest.com
Mind tudjátok, egy szörnynek is lehet ugyanolyan forró csókja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése